Mit tegyünk, ha a kisgyerek fél a sötétben?
A gyereknevelésben az a nehéz, hogy mire az ember rájön egy dologra, addigra a gyerkőc már változtat is az igényein.
Például ha kitapasztaltuk, hogy a mi gyerekünk sötétben tud mélyen aludni, mert nem zavarják az utcáról beszűrődő autófények, pár hétig örülhetünk csupán a győzelmünknek, majd érkezik a sötétben félős időszak. Attól függetlenül, hogy ez teljesen normális és a kisgyerekek fejlődésével együtt járó korszak, nagyon meg tudja nehezíteni a mindennapokat. Ilyenkor a kisgyerekek sokszor már elaludni is félnek a sötétben, majd az éjszaka során többször rémálmokra riadnak és nem tudnak visszaaludni. Ahhoz, hogy segíteni tudjunk nekik átvészelni ezt az időszakot, fontos, hogy tudjuk, miért és mikor alakul ki, és hogyan tudjuk megkönnyíteni nekik az alvást.
Miért félnek a gyerekek a sötétben?
A sötéttől való félelem a gyerekek egyre nagyobb fantáziájával, az értelmi szintjük rohamos fejlődése miatt alakul ki. Tehát ha úgy nézzük, ez csupa jó dolgot jelez, hiszen a gyermek egyre jobban kiismeri a világot, és kialakul benne az egészséges félelem az ismeretlen iránt. A fejlődő képzelőerővel a sötétbe olyanokat is beleláthat, melyek nyomasztják, így ijeszthetik meg az árnyékok és hangok, és képzelheti bele a sötétbe azokat, amiktől fél, például szörnyeket.
Mikor alakul ki?
A gyerekek sötétségfóbiája körülbelül 2-4 éves korban kezdődik, de van, akinél hamarabb és olyan is, akinél később jelentkezik. Eleinte azt vehetjük észre, hogy a félelem nem hogy oldódna, de egyre intenzívebb lesz, 5-7 éves korban a legrosszabb, majd szépen lassan enyhül. Az, hogy mennyire erős a félelem és milyen nagy befolyással van a mindennapokra, attól függ, hogy megfelelően tudjuk-e kezelni, tudunk e a gyereknek segíteni megértéssel és új szokások kialakításával.
Mi lehet rá a megoldás?
Mindenképpen azzal tudunk segíteni a gyermekünknek, ha megértőek vagyunk, meghallgatjuk és megnyugtatjuk. Az érzelmi támogatás a legfontosabb eszköz a kezünkben. Természetes, hogy a rengeteg éjszakai felriadás nagyon kialvatlanná tudja tenni a szülőket, és ebből következik, hogy sokkal türelmetlenebbek lesznek egy idő után. De fontos, hogy mindig lássuk a gyerek nézőpontját, hogy nem direkt csinálja, hanem zsigerileg fél. Ezért mindenképpen nyugtassuk meg a gyereket, sőt feküdjünk le mellé aludni, és ne féljünk attól, hogy majd odaszokik a szülői ágyba. Érezni fogjuk, mikor lesz azaz idő, mikor már nem lesz szüksége a közvetlen közelünkre alvás közben is, addig pedig könnyítsük meg dolgunkat. Ez nem azt jelenti, hogy szoktassuk teljesen mellénk, hiszen fontos, hogy ha addig az volt a szokás, abban támogassuk a gyereket, hogy a saját ágyában aludjon el. Biztosítsuk róla, hogy nem megyünk ki a szobából, míg el nem aludt, és bármikor átjöhet hozzánk, amikor éjszaka fél. Ajándékozzunk neki egy alvós társat, aki mindig vele lesz éjszaka, mikor megijed, akihez oda tud bújni, akinek jelenléte megnyugtatja. Tökéletes választás egy olyan alvós állatka, amihez pihe-puha plüss takaró is jár, így azzal tud takarózni is. Vásárolhatunk egy éjjeli fényt is, aminek apró kis fénye megnyugtatja a gyermeket, hogy nincs teljes sötétségben. Hagyjuk nyitva az ajtaját, hogy mindenképpen kitaláljon hozzánk, ha szüksége van ránk.
Támogassuk a gyerkőcöt, meséljünk neki sokat napközben, mert a történetekből csodás új fantáziák születnek, és tanul a bátor szereplőktől.
